Egy régi kedvencemet, egy üzletkötőknek szóló klasszikust vettem elő a héten:

Joe Girard - Hogyan adjunk el bármit bárkinek 

(How to $ell Anything to Anybody).

A szerző elméletileg a világ legjobb üzletkötője, 13000 autót adott el. Az életrajzáról kicsit bővebben itt:
http://en.wikipedia.org/wiki/Joe_Girard 

A mai apropó nem is igazából ez a teljesítmény maga, hanem a körülmények: egy gazdasági válság alatt milyen hozzáállással lehet kézzelfogható eredményt felmutatni.

Ugyan foglalkozásom szerint nem vagyok üzletkötő, azonban cégtulajdonosként az üzletkötés önként vállalt feladatom - jól felfogott érdekemben.

Ahogy a gazdasági helyzet és a vállalkozói körülmények egyre inkább ellehetetlenülnek, a vállalkozók kezdik a szokásos sírást - és ebből a körből magamat se vonom ki. Új cafeteria rendszer, javasolt kötelező béremelés, ÁFA visszautalás visszatartás, gyengülő forint: megannyi ok a sírásra. 

Ugyanakkor egy-egy ilyen, Girard életéhez hasonló beszámoló hallatán azért mindig megnyugszom egy kicsit: az élet ugyan kemény, de azért még van remény.

Jöjjenek a konkrétumok: az író hogyan élte túl élete legnehezebb időszakát, mit csinált, hogy túlélje a válságot:

1. lopott
   
   Ezt lehet, hogy sokan nem vallanák be, viszont Girard sráckorában bizony egyszer arra szorult, hogy jogtalanul elvegye a másét. Persze meg is lett az eredménye: elkapták, lecsukták, jól megverték. Saját bevallása szerint jó lecke volt a tisztességre és a becsületességre nézve, és onnantól kezdve "tiszta lett". Ismerősek valakinek az alábbi kifejezések a magyar vállalkozói kultúrában: adóelkerülés, megvesztegetés, fekete foglalkoztatás, sikkasztás? 
   
   
2. cipőt tisztított
   
   Amikor az ember eljut egy bizonyos szintre, előfordul, hogy egy bizonyos munka "büdös". Hülye vevők, már megint mit akartok? Néha cégvezetőként hasznos tanulmány egy-egy beosztott munkájába belekóstolni - egyrészt pillanatok alatt kiderül, ha valami nincs jól megszervezve, másrészt néha kell, hogy kellő alázattal viszonyuljunk a vevőkhöz és a partnerekhez; és ne csak az eredménykimutatásban találkozzunk a sikerrel.
   
   
3. trükköket tanult
   
   Elméletileg minden cipőtisztító ugyanúgy dolgozik. Elméletileg minden (azonos márkájú és típusú) autó egyforma. De ugyanez igaz számítógépre, telefonra, bármire. De mégis van különbség: a szerző elkezdett zsonglőrködni a cipőtisztító kefékkel - valaki elkergette, de a legtöbben borravalót adtak neki - sőt, legközelebb is hozzá mentek cipőt tiszíttatni.
   
   Nálunk ez így nézne ki:
   
   - extra kiszolgálás
   - vásárlási élmény
   - vásárlás utáni támogatás 
   
   Lehet, hogy valaki elkerget, de a legtöbben hajlandóak többet fizetni az extra kiszolgálásért. 
    
4. próbálkozott
   
   Ez tiszta matek: az emberek bizonyos százalékának van szüksége éppen arra, amit árulsz - legalábbis éppen akkor, amikor találkozol vele. A feladat egyszerű: minél több lehetséges vásárlóhoz kell eljutnod, és nekik az 1-2, 5 vagy éppen 10%-uk vásárolni fog. 
   
   Ez nem hit kérdése, nem tervezés kérdése, egyszerűen le kell ülni (vagy éppen felállni), és eljutni a lehetséges vásárlókhoz. Manapság sokkal több lehetőségünk van, mint Girard-nak volt: a személyes becsengetésen és a hideghíváson túl élhetünk az elektronikus csatornákkal is.
   
   Egyetlen dolog nem működik: a lustaság, ha meg sem próbálom. (jaj de nehéz és kegyetlen dolog ez)
    
5. tanult
   
   A szerző elszegődött segédként egy tapasztalt vállalkozó mellé, ahol remek gyakorlatot szerzett vezetésből, szervezésből és kivitelezésből. A legtöbb magyar vállalkozó azonban a maga elmondása szerint remek stratéga, kifogástalan menedzser, és tökéletes szakember. Nekünk nem kell segítség (nehogy már valaki megmondja, hogy lenne jó!) Ismerős valahonnan? :(
    
6. megetette a családját
   
   Ez a legfontosabb része a tervnek. Ezért vagyunk vállalkozók. Este otthon vár a család, várják a kenyeret és a túrórudit. Számítanak arra, hogy holnap is lesz a házban fűtés, víz és villany. Ha mégsem, akkor valamit nagyon rosszul csináltunk: a legfontosabb cél nem teljesült. 

Sok vállalkozónál már sajnos ez a tét. Ilyenkor érdemes elgondolkodni a fentieken: lopni nem lophatok, csalni nem csalhatok. Lehet, hogy most egy darabig cipőt kell tisztítanom, de azt a legjobban, legszebben, leglátványosabban fogom csinálni. Lehet, hogy a lustaságomat és hiúságomat kicsit félre kell tennem: próbálkozni fogok és megpróbálok társakat, tanácsadókat találni, vagy legalább egy kicsit nagyobbra nyitott szemmel járni, de a nap végén túl kell élnem - bárhogyan is - ezt a helyzetet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.