Az ismétlés a (tudatalatti) agyműködés nyelve. Ha valamit ismétlődve csinálsz, nem fogod elfelejteni; szokássá válik.

Idáig ezt mindenki tudta - vannak a 21 napos, 30 napos teóriák. A gond az, hogy a legtöbb, új szokásunkra vonatkozó vállalásunkat 21 napig sem teljesítjük. Elfogy a motiváció, és ezzel minden visszaáll a rendes kerékvágásba.

Könyvek ezrei szólnak arról, hogyan tudjuk magunkat motiválni. Ismert módszer a külső motiváció (jutalmazás / büntetés) helyett a belső motiváció (meggyőződés, önmegvalósítás) favorizálása, de eljön a pillanat, amikor ez is elfogy. Nem használ a reggeli duplakávé, nem segít a borotválkozótükörre ragasztott Post-it, csak röhögsz magadon, ahogy indulás előtt mantrázod a "sikeres vagyok, képes vagyok rá, eredményes vagyok" önmotivációs biznisz-zsolosmát. 

Mit lehet ilyenkor tenni?

Az író, Stephen Guise szerint nem lehet új szokásokat kialakítani semmilyen motivációs stratégiával. Szerinte a motiváció megbízhatatlan, mert érzéseken alapul, és évszázadok óta tudjuk, hogy az emberi érzések instabilak és előrejelezhetetlenek. Rengeteg dolog befolyásolhatja az érzéseinket: vércukorszintünk, hormonjaink, energiaszintünk, depressziónk, általában az egészségügyi állapotunk, a kapcsolataink állapota, de akár egy esemény is. Egyszóval: BÁRMI befolyásolhatja az érzéseinket. Tényleg egy ilyen törékeny dologra alapoznánk egy ilyen fontos változást az életünkben? Nekünk szilárd alapra van szükségünk, és az érzéseink egyszerűen nem azok.

Ha nem a motiváció, akkor mi segít?

Van egy olyan hajtóerő, ami sokkal stabilabb és elérhetőbb. Ez az akaraterő. Persze ez sem áll végtelen mennyiségben rendelkezésre, ezért csak nagyon keveset fogunk belőle használni egy alkalommal.

Konkrétan egyetlen egységnyit.

Az író szerint a szokások kialakításának leghatékonyabb módja, ha kialakítunk egy ún. mini-szokást, amit MINDEN EGYES NAP el tudunk végezni. Ez a célunkhoz vezető út elemi egysége. 

Példák:

• Ahelyett, hogy kitűznéd, hogy jövőre lefutod a maratont, eldöntöd, hogy minden nap felveszed a futócipőt, és kimész az utcára. Ha futsz, az csak jó, de a séta is tökéletes. A lényeg, hogy felveszed a cipőt és kimész. Ennyit kell (legalább) megtenned minden nap. Nincs dráma, ha 5 perc séta után visszajössz. Megtetted, amit ígértél magadnak. 
• Ahelyett, hogy le akarnál 30 kilót fogyni, eldöntöd, hogy minden nap megeszel egy nyers zöldséget vagy gyümölcsöt, és egyszer nemet mondasz valami édességre. Ezt mindenki meg tudja tenni.
• Ahelyett, hogy meg akarnál írni egy nagyregényt egy év alatt, eldöntöd, hogy minden nap leülsz és írsz 2 sort. 
• Ahelyett, hogy el akarnál olvasni 50 könyvet egy évben, eldöntöd, hogy minden nap olvasol 1 oldalt.

Szerintem érted a lényeget. Folyamatos sikerélménnyé válik egy alapvetően nehéz elhatározás. Agyunkat folyamatosan pozitív megerősítéssel bombázzuk. A minimális vállaláson felül amit megteszel, az bónusz - és az esetek többségében úgyis többet fogsz teljesíteni a vállalásodnál (ha már egyszer kint vagyok, futok). Ráadásul ezzel az elemi minimummal kihúzzuk a feladat méregfogát, mert túl vagyunk a nehezén, hiszen mindent elkezdeni a legnehezebb, és te már elkezdted. Bármennyire is kis változásnak tűnik a mini-szokás hatása, hidd el, sokkal többet ér egy év alatt (ha tényleg megteszed), mint bármilyen nagy elhatározás, amiből végül nem lesz semmi. Mivel a mini-szokás elkezdése csak minimális akaraterőt igényel (és nulla motivációt), a feladat nehézsége sem lesz visszatartó erő. Az író mini-szokása például napi 1(!) fekvőtámasz. Van ennél egyszerűbb?

Honnan veszed észre, ha egy viselkedés kezd szokássá válni? 

Úgy, hogy már nincsenek irányába érzéseid. Nem utálod, amikor sötétben és latyakban felhúzod a futócipőt. Nem gyűlölöd magad - "hogy találhattam ki ekkora hülyeséget"... Ehelyett csak egy unalmas, hétköznapi tevékenységgé vált. Ez lenne a cél...

https://www.facebook.com/vallalkozokonyvek/posts/1672316192814435

“Legyőzhetnek, de a vérük kell folyjon érte.”
‒ Steve Prefontaine (idézet a könyvből)

Lehet azon vitatkozni, hogy Hosszú Katinka helyesen cselekszik-e, de egy biztos, a teljesítménye óriási példakép nemcsak a sportolók jelenlegi és jövendő generációinak, hanem nekünk, vállalkozóknak is. 

Érdekes egybeesés, hogy pont a nyilatkozata megjelenése előtti napon fejeztem be a könyvének olvasását, így más nézőpontból tudom nézni az eseményeket.

Egy biztos: ha azt a kitartást, azt az odaszánást, azt az akaratot, amit Katinka megél (nem tanít, nem csak álmodozik róla), tudnánk a vállalkozásaink vezetésében művelni, mi is bajnokok lehetnénk.

Ha elolvasod a könyvét, abban egyetlen szó nem lesz cégvezetésről, vállalkozásról, mégis olyan lendülettel fogsz belevágni ebbe az évbe, ahogy talán még soha. Ezekről viszont olvashatsz:

• A mindent átható fájdalomról, ami az utolsó métereken teljesen kiüti az embert, mégis ezzel lehet nyerni.
• A fejben keringő negatív gondolatokról, hogy ez mennyire visszafog minket, és hogyan lehet leküzdeni.
• A célkitűzésekről, ami nem egyenlő az álmodozással és puszta vágyódással.
• A mindennapos munkavégzésről, amit élvezni lehet és kell.
• A küzdésről és győzelemről, ami nyomokban veszteségeket és kudarcokat is tartalmaz.

Jó olvasást!

Amikor a magas szintű célokat lebontod feladatokra, és szétosztod a munkatársak között, fontos arra figyelni, hogy a lista ne legyen nyomasztó. A feladatok listája olyan legyen, amit a munkatársak biztosan képesek elvégezni. Amíg a magas szintű célok hosszú távúak (tipikusan negyedév vagy még hosszabb időtáv), addig a feladatok egy hétre szólnak. 

A hét egy könnyen megfogható időtartam. Viszonylag könnyen tervezhető, hogy mi fér bele egy hétbe, ráadásul itt bejön a tipikus szabadság előtti effektus: általában szabadság előtt szervezettebbek és hatékonyabbak vagyuk. Heti szervezésnél minden hét ilyen.

A legfontosabb dolog a feladatok tervezésénél: ne azt írd le, hogy mit AKARSZ megcsinálni a héten, hanem hogy MIT FOGSZ.

Ez kulcsfontosságú, mert így a kollégák azt érzik, hogy reális elvárásokkal vagyunk feléjük. Esélyt adunk, hogy megvalósítsák az ígéreteiket. És a tervezett módon elvégzett munka sikere olyan örömteli élmény, ami jobb minden más motivációnál. Százszor jobb, mint a túlzott ígéretek alulteljesítésének keserű élménye.

A személyes tapasztalatom az, hogy még jobban motiválja a munkatársakat az, ha a saját feladataimat is beírom a közösbe. Sőt, igazából engem is motivál: ki akar beégni a munkatársai előtt? Erősíti az összetartozás érzését, kialakíthat egy egészséges versenyszellemet és belső megfelelési elvárást is.

Most láttuk, mi legyen a feladatok listájában, a következő rész arról fog szólni, hogyan kell összeállítani.

Karácsony előtt néhány nappal bent ültem egy borzasztóan sikeres vállalkozó barátom irodájában. Átadtam neki a kis jelképes karácsonyi ajándékunkat, és közben borzasztóan szégyelltem magam. Rá alig egy hónapra egy kerekasztalnál ültem rajta kívül másik 11 rendkívüli üzletember társaságában, akikkel 2 havonta összejövünk egy mastermind-találkozóra, és megint nagyon szégyelltem magam. Tudjátok miért?

Már megint ugyanaz történt velem. Történnie kellett volna valaminek, de semmi nem történt. Sorra születnek a mások szerint is kiváló ötleteim, de ahogy dolgozok rajtuk egy-két hétig, egy idő után semmi sem történik. És amikor ezzel szembesülök, nagyon szégyellem magam. A barátaim tapintatosan nem kérték számon rajtam, hogy már megint miért nem valósítom meg az ötleteimet. Ehelyett csak kérdezgették, hogy állok a projekttel.

Sajnos be kellett vallanom magamnak (bár ez sajnos nem volt új felismerés), hogy nem vagyok jó megvalósító, de ez nem maradhat így. A legrosszabb, hogy saját magam vagyok az akadálya annak, hogy megvalósuljanak az ötleteim. Konkrétabban: az az akadály, hogy nincs rendszerem a megvalósításra. Nem egy szoftveres rendszerre, nem egy mágikus naptárra gondolok, hanem rendszerre a fejemben. Valakinél ez veleszületett, valakinél az erős önfegyelem kimunkálja, másoknál pedig mesterségesen kell kipótolni.

Ebben a szörnyűséges állapotban találkoztam egy megoldással, ami eddig működni látszik, minden eddiginél jobban. Ez a gyakorlatban 5 alapelv, rengeteg gyakorlati tanáccsal, ami egy működő rendszerré áll össze. Lássuk!

1. Oszd meg a céged magas szintű céljait a csapattal.

Az 5 lépés közül ez a leginkább “business-rizsa” kategória, de muszáj ezzel kezdeni, mert erre épül a többi (amelyek sokkal érdekesebbek lesznek). Itt a lényeg, hogy a csapat minden tagja egészen világosan lássa, hogy mi a konkrét célunk. Itt nem elvont, magasröptű, ötéves tervekre gondolok, hanem számszerűsíthető, egyértelműen vizsgálható, eldönthető eredményű, teljesen konkrét, rövid időtávú célokra.

Fontos, hogy megosszuk az egész csapattal ezeket a célokat. Érezniük kell, hogy mindenki benne van a történésekben. Ne érezzék úgy, hogy ők csak valamiféle katonák, akik random feladatokat kapnak, anélkül hogy tudnák, miért.

Jótanács: ezeket a célokat tegyük ki mindenki által jól látható helyre: parafatáblára, a csoportmunka-szoftverünk első helyére stb. Nagy fontos, hogy fel legyen tüntetve a cél jelenlegi állapota is. Valaki a százalékokat szereti, én inkább a szöveges megfogalmazást. Mellékelek a rendszerünkből egy mintát.

Szintén fontos, hogy ne álmokat tűzzünk ki. Minél rövidebb periódusokban gondolkozzunk: én a cégemben negyedéves célokat tűzök ki, az még egy mindenki számára belátható időtáv. Nem túl hosszú ahhoz, hogy a halogatásban elsikkadjon a lényeg, és nem túl rövid ahhoz, hogy komolyabb célokat is el lehessen érni egy időszakon belül.

Ha a csapatod tagjai látják a célokat, a munkatársaid automatikusan felteszik a kérdést maguknak: én hogyan tudok hozzájárulni a célok eléréséhez? Ezt fogjuk látni a következő részben.

Ti hogyan határozzátok meg a célokat? Minden munkatársnak van saját kitűzött célja, vagy a fentiek alapján csoport célok vannak? A Facebook csoportunkban beszélgessünk erről. A csoport zárt, de kultúrembereket beengedünk :)

Ennek a könyvnek története van. Vendégségben voltunk kedves keresztlányunknál, én meg kiszúrtam ezt a könyvet a polcon. Levettem, belelapoztam. Innentől a következő dolgokra emlékszem az egész napból:

“Drágám, látogatóba jöttünk, nem olvasni!”

Újabb félóra múlva:

“Drágám, mégiscsak illetlenség, csak itt olvasol, nem szólsz senkihez egy szót sem!”

További egy óra múlva:

“Inkább kérd kölcsön ezt a könyvet, de most már legyél itt velünk!”

Nem kértem kölcsön. Ott helyben elolvastam, vállalva ezzel a családi megrovást is, de egyszerűen nem tudtam letenni. Ott és akkor eldöntöttem, hogy vállalkozó leszek, otthagyom az alkalmazotti létet (és fél év múlva tényleg meg is tettem).

Pedig így utólag a könyvben nincs semmi különleges (mai fejjel): tényszerűen leírják benne 100 ember meggazdagodásának történetét. Voltak közülük ügyeskedők, furfangosak. Voltak sokan előrelátóak, ha úgy tetszik, bölcsek. Még többen egyszerűen jókor voltak jó helyen. Néhányan pusztán rendkívül jók voltak a szakmájukban.

De egy valami közös volt bennük: mindannyian használták azt, amit kaptak; legyen az képzettség, adottság, örökség - nem tékozolták el a "tálentumot", nem hagyták, hogy más arassa le a babérokat.

Benned mi az igazán különleges? Gyorsan forognak a kerekek odafent? Hamar átlátod az összefüggéseket? Nyughatatlan ötletelő vagy? Szeretsz tanulni újat és még újabbat? Jó szervező vagy? Tudsz az emberekkel bánni? Vagy egyszerűen csak meglátod a jó lehetőségeket?

Ezt gondold át.

A sci-fi tudománya szerint így nevezik, amikor az ember közvetlen kapcsolatba kerül más civilizáció lényeivel. Bár nagyon szeretem a sci-fi könyveket, most mégis inkább egy kis történelmi utazásra hívnám a kedves olvasót.

Nemrégiben néztem meg a "10 000 BC" című filmet, ami alapvetően nem aratott felhőtlen sikert a mozirajongók és kritikusok körében, mert állítólag se a történet, se a kivitelezés nem sikerült valami jól.

Mégis, van benne legalább egy gondolat, ami pontosan ide illik, egy vállalkozókönyves blogba.

A főhős egy őskori közösségben él, ahol teljesen kezdetleges eszközökkel tengetik életüket: vadásznak és gyűjtögetnek. Számukra nem létezik más világ, csak a szűk környezetük. Aztán egy szerencsétlen véletlen folytán kitágul számukra a világ: egy portyázó lovascsapatot követve eljutnak egy fejlett, az ókori Egyiptomra hasonlító civilizációhoz.

A film egyik csúcspontja, amikor a kőbaltás ősember letekint a völgybe, és látja az óriási piramisokat és az építéshez használt gépeket. Ez is harmadik típusú találkozás.

De ma sincs szükség UFO-ra ahhoz, hogy átéljük ezt az élményt - gondoljunk csak az Amazonas esőerdőiben élő törzsekre: sokan közülük ma is őskori körülmények között élnek. Amikor egy kisrepülőgép elrepül közvetlen felettük, vajon mit gondolhatnak? Számukra ez lehet, hogy drámaibb találkozás, mint ha egy jól képzett CIA titkosügynök találkozna egy valódi marslakóval.

De sajnos a mindennapokban is találkozhatunk ilyen elszigetelt "törzsekkel". Csak néhány közülük: TV-szennycsatorna törzs, Facebook-törzs, utcagyerek-törzs, kocsma-törzs...

Sokan közülük harmadik típusú találkozásnak élik meg, amikor egy civilizált élőlény megszólítja őket. Itt most egyáltalán nem felsőbbrendű érzéssel beszélek, hanem pusztán arról a tényről, hogy sokan mennyire hiábavaló és értéktelen dolgokra fecsérlik az életüket, miközben a lényeg elsikkad. Bent élnek az őserdőben, a túlélésért küzdve, miközben a "nagy hegyen túl" ott van a civilizáció, csak át kellene kelni a hegyen.

Persze ilyen blogbejegyzésekkel nem lehet megváltani a világot, de mi, könyvszerető emberek azért néhány dolgot tehetünk. Hiszem azt, hogy a könyvek alaposan felgyorsították a fejlett civilizáció elterjedését, és ráadásul mindenki számára elérhetővé tették (és teszik ma is) a civilizációs tudást.

Ezért:

1. Ajándékozzunk könyvet mindenkinek. Gyerekeknek mesekönyvet (ne bárgyú képeskönyvet), fiataloknak klasszikus regényt (ne divatos bestsellert), felnőtteknek szépirodalmat.
2. A kisebb gyerekeknek olvassunk mesét az agyatlan tévéműsorok helyett.
3. Ha van olyan ismerősünk, aki nem szeret olvasni, vigyük el egy baromi unalmas helyre, és adjunk a kezébe egy érdekes könyvet.

Ha pedig vállalkozók vagyunk, a beszállítóinknak és vevőinknek is kedveskedhetünk egy-egy üzleti könyvvel. Hihetetlen egyébként, hogy az átlag kisvállalkozó mennyire nem olvas üzleti könyveket. Csak gályázik éjjel-nappal, mindenféle átgondolás, tervezés, fejlesztés, tanulás nélkül. Ez egyszerűen barbárság.

Ha Ön olyan típus, aki szívesen tesz újévi fogadalmakat, akkor itt az ideje megfogadni, hogy a jövő évben legalább X üzleti könyvet el fog olvasni, sőt mi több, kijegyzetelni, saját cégére vonatkozóan.

A többiek pedig csak nyúljanak a könyvespolcra...

Nem tudom, a kedves olvasók közül hányan vették komolyan a "felkérést", miszerint:
Írna nekem karácsonyra egy könyvet?

Kedvenc üzleti íróm, Guy Kawasaki a múlt héten elküldte nekem átolvasásra a holnap megjelenő új könyvének végleges anyagát PDF-ben, azzal a céllal, hogy az Amazon-on írjak róla pár keresetlen sort.

Mivel magam is álmodozok egy saját könyvről, rögtön rávetettem magam a könyvre, és el kell mondanom, hogy teljesen más, mint a többi. Ahol a többi könyv a "hogyan írjunk könyvet" témában befejeződik, ez szinte ott kezdődik. Ahogy azt már megszokhattuk, Kawasaki szélsőségesen gyakorlatias, például foglalkozik olyan dolgokkal is, hogy milyen szövegszerkesztőt használjunk, hogyan konvertáljuk a fájlokat.

De persze foglalkozik a szerzői jogokkal, a hangoskönyv és ebook verziókkal.

A többi témát csak felsorolásszerűen említem meg:

• az ár megállapítása
• idegen nyelvű verziók megjelentetése
• eladás Amazon-on
• gerillamarketing támogatás
• személyes márka építése
• közösségi média
• hogyan válassz bloggereket, hogyan szerezz véleményt a könyvedről a megjelenés napján (hehe :)

Kawasaki könyve azon kevés írások egyike, amelynek a "hogyan szerezz pénzt könyvírással" kérdésre messze részletesebb válasza van annál, hogy "ÍGY"...

Mindig nagyokat csodálkozom azon, hogy mennyi minden újdonságot tudok az ügyfeleinknek mesélni. Pedig meg mernék rá esküdni, hogy ezeket az apróságokat már ezerszer elmondtam. Ha jól emlékszem, már nekik is, akik éppen a fejüket csapkodják a felismeréstől, és jókat jegyzetelnek a noteszükbe. Mégis, a legközelebbi találkozásunkkor megint lesz pár dolog, ami számomra teljesen triviális, mégis nagy örömet tudok vele szerezni.

Már többször eszembe jutott, hogy ezeket az okosságokat egyszer le kellene írnom, és csinálni belőle egy kis aprópénzt. Igazából nem lenne nagy munka, csak be kellene fűznöm az ánégyest, és venni egy nagy levegőt. Ha nagyon fennkölten szereték fogalmazni, azt is mondhatnám, hogy írnom kellene egy könyvet.

No persze most nem kell nagy bestseller karrierben és milliós példányszámban gondolkodni. Kicsiben a dolog ugyanúgy működik, ha nem sokkal jobban. A lényeg a tartalom, a tudás, minden másra ott a ..... nos, őket is mindjárt bemutatom, de ne ugorjunk annyira előre.

Sokan hajlamosak mindennek óriási feneket keríteni, így a könyvírásnak is. Úgy gondolom, hogy minden valamirevaló szakembernek és üzletembernek van a fejében valami, amiből érdemes egy könyvet összerakni. Bebizonyítom! Válaszoljon néhány kérdésre. De tényleg.

1. Amikor találkozik egy reménybeli új ügyféllel, tud-e neki a szakmájából / üzletéből olyan egyszerű információkat mondani, ami Önt szaktekintély pozícióba emeli? Ha legközelebb egy ilyen ügyfélnek odaadna egy könyvet, hogy "tessék, ezt én írtam, biztosan nagyon hasznos lesz Önnek", hogy tetszene vajon neki?
    
2. Év végén elő szokott fordulni, hogy úgy kell valami értelmes karácsonyi ajándékot "vadászni" az ügyfelek részére, hogy ne a kukában végezze azonnal? Egy Ön által írott könyv megfelelne esetleg ennek a kritériumnak?
    
3. Minden szakember és üzletember annak örül, ha egyre többen beszélnek róla, és elismert szaktekintéllyé válik. Egy könyv, rajta az Ön nevével, amelyet a szakmai közönség szívesen olvas és továbbajánl, megfelelne erre a célra?

Összefoglalva, egy saját könyv:

• a legprofibb névjegy
• tökéletes reklámajándék
• kiváló referenciamunka
• remek marketingeszköz

Nyilván feltűnt, hogy nem került fel a listára, hogy "kiapadhatatlan bevételi forrás". Persze ezt sem lehetetlen elérni, de ezt fogjuk fel, mint egy bónusz, ami esetleg összejöhet, ha nagyon ügyesek vagyunk. De a fenti 4 ismertetőjegyet biztosan el tudjuk majd érni, ha középiskolában közepesnél jobb jegyeket kaptunk magyar nyelvből, fogalmazásból.

Mindehhez egyetlen dolog kell: nekiállni és írni. Pontosabban kell még valami, illetve valakik, akik a nyers szövegből igazi hozzáértéssel egy kézzelfogható könyvet készítenek. Azért merem Önnek ajánlani a konyvmuhely.hu csapatát, mert ők tényleg pontosan a kis példányszámú könyvek specialistái. Rengeteg, Önhöz hasonló amatőr író könyvét adták már ki, és pontosan tudják, mikor mire lesz Önnek szüksége.

Ne gondolja, hogy egy könyv megírása egyenlő a szöveg begépelésével, formázásával, majd kinyomtatásával. Rengeteg apró trükk és egyszerű módszer létezik, amivel kicsiben is nagyot lehet alkotni. Ezért érdemes megismerkedni ezekkel az alapvető információkkal már a könyv megírása előtt.

Minden nagy munka egy kis első lépéssel kezdődik, és ha Ön legalább egy pillanatra komolyan elgondolkodott egy könyv megírásán (ugye, a téma már meg is van?), akkor töltse ki ezt a rendkívül rövid kis kérdőívet!

Figyelem, innen már nincs visszaút, ennek már saját könyv lesz a vége!
(...Karácsonyra nagyon szívesen fogadok könyvet, legyen bármi is a témája :)

Ha az ember túl sok üzleti könyvet olvas, könnyen abba a hibába eshet, hogy elfelejti, honnan jött. Minden "rendes" vállalkozó korábban szakember volt, kizárólag szakember. Aztán jött a döntés, hogy csináljunk ebből rendes bizniszt, "ne más húzzon belőlem hasznot". Ismerős?

Az ember elkezdi habzsolni a vállalkozóknak szóló üzleti könyveket, tanulja a sok okosságot, ilyen-olyan marketingtrükköket, és minden olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik.

És akkor jön a hidegzuhany. Véletlen visszajut az ember fülébe, hogy "sok a duma, de már nem ő a legjobb szaki". A cégvezetés nehézségei, a vállalkozás ügyes-bajos dolgai rengeteg időt elvesznek, az ügyfelek megtartása érdekében szinte éjjel-nappal dolgozni kell, sokszor hétvégén is. Ismerős ez is?

Mit lehet ilyenkor tenni? Az én véleményem az, hogy vissza kell menni a gyökerekhez. Kicsit visszább kell venni az "arcból", és inkább többet foglalkozni a szakmával. Tanulni, tapasztalatot szerezni, újszerű dolgokat kipróbálni. Nincs annál jobb reklám, mint amikor valaki kiváló és különleges szakember hírében áll.

E felismerés jegyében az elmúlt pár hónapban üzleti könyv fogyókúrára fogtam magamat, helyette vettem jónéhány szakmai könyvet, és igyekeztem fejleszteni a szakmai tudásomat. Ezeket a könyveket inkább nem osztanám meg itt a blogon, valószínűleg nem érdekelne sokakat.

Javaslom mindenkinek, hogy néha tartson egy ilyen komolyabb szakmai önképző hónapot, nem fogja megbánni.

Végezetül pedig ajánlani szeretnék egy olyan programot, ahol többek között én is előadó leszek. Ez a Nomád Cégvezető Nap, e héten csütörtökön, ahol az informatikai eszközök által adott szabadságról fogok beszélni: "Egy hi-tech nomád cégvezető és szakember mindennapjai"

A részvétel ingyenes, viszont regisztrációhoz kötött.

Program, regisztráció

Egy kicsit részletesebb leírás, előadók bemutatása

Találkozunk csütörtökön?

A mai könyvajánló rendhagyó lesz, ugyanis nem egy üzleti könyvről írok kivételesen. Még csak az sem fontos, hogy melyik könyvről. A hétvégén a srácaimmal Vernétől a Nemo Kapitányt olvasgattuk, amit már gyerekkorombban ronggyá olvastam.

Aki nem ismeri a sztorit, röviden összefoglalom: Nemo kapitány egy tudósember feltaláló volt, aki a tenger alá menekült a civilizációtól egy saját építésű tengeralattjáróval, messze megelőzve korának technikai színvonalát: a gőzhajók korában elektromos meghajtású tengeralattjáróval járta az óceánokat.

Néha nem haszontalan nekünk, vállalkozóknak sem, ha belebújunk pár órára Nemo kapitány szerepébe. Ha nem is a megvalósítás tervével vágunk neki az álmodozásnak, de egy ötletelés, egy nagyvonalú tervezgetés még egyetlen vállalkozást nem károsított meg.

Ha a pénz nem lenne akadály, hogyan tudnám fejleszteni a cégem?

Itt rá fogunk jönni egy fontos dologra: a pénz nem minden. A legtöbb akadály nem pénzbeli. Egy rossz(ul vezetett) vállalkozás több pénzzel sem fog jobban működni. A legtöbb probléma a cégünkben a vezetés, a tervezés, a szervezés hiánya, nem a pénz. Egy következetes vezető plusz források nélkül is tudja fejleszteni a cégét.

A legtöbb változás beindításához elhatározás, kitartás, következetesség szükséges. Néha persze pénz is, de önmagában az kevés.

A mi cégünk olyan technológiákkal foglalkozik, amelyek jelentős informatikai költségcsökkentést eredményeznek a vállalkozásoknál: nyílt forrású rendszerek (pl. Linux), IP telefonközpontok stb. Így amikor a 2008-as "válság" beköszöntött, a vállalkozások elkezdtek gondolkodni, és bevezetni olyan rendszereket, amelyeket mi is szállítunk. Szinte kivétel nélkül az összes ügyfelünk a homlokát csapkodta a sikeres bevezetés után, hogy "milyen barom voltam, hogy korábban nem léptem meg ezt a lépést. Nemcsak hogy olcsóbb az üzemeltetés, de sokkal rugalmasabbak, sokkal profibbak ezek a megoldások, mint a korábban használt többmilliós rendszerek".

Tehát, ha a pénz eltűnik, az emberek elkezdenek gondolkodni.

Visszakanyarodva a tudományos-fantasztikus vonalhoz:

Mi lenne az, ami a cégedet egy magasabb szintre emelné?

Ülj be a tengeralattjáróba, és írd össze!

• egy új munkatárs, aki helyetted ellátja a szervezői feladatokat?
• egy informatikai rendszer, ami a rengeteg papírmunkát leegyszerűsíti?
• egy alvállalkozó, akinek kiszervezheted a rabszolgamunkát?
• egy új találmány, ami még nem is létezik?
• ???

Ne aggódj most a pénz miatt, írd össze, mit kellene elvégeznie az új munkatársnak, az informatikai rendszernek, az alvállalkozónak, a találmánynak. Hidd el, ez a lista önmagában csodát fog tenni, még akkor is, ha soha nem léped meg a következő lépést, de az átgondoltság, a tervezettség meghozza a gyümölcsét.

Ne törődj azzal, hogy az álmod szinte a tudományos fantasztikum határát súrolja - csak írd az ötleteket. Ne légy földhözragadt - nem baj, ha még mindenki gőzhajóval vállalkozik, te írj nyugodtan elektromos meghajtást. Nem baj, ha egy olyan rendszert tervezel, ami még nem is létezik, lehet hogy a Te ötleted alapján fogja használni a fél világ.

Egy kis kedvcsináló Nemo kapitányhoz (a film sem rossz, de a könyv ezerszer übereli)

Bevallom, 2009 körül, a gazdasági válságnak titulált jelenség elején még könnyen bedőltem a különböző összeesküvéselméleteknek, így szinte mindenre helyeseltem, amiben a felelősséget teljes egészében a világot kiszipolyozó gazdag bankárokra terhelték.

Még azt se mondom, hogy nincs semmi valóságalapjuk ezeknek az elméleteknek. De egyet ma már biztosan tudok: a felelősség nagyobb része a fogyasztóé, az "egyszerű" emberé, akik lehetővé tették (és teszik ma is), hogy a dolog idáig fajuljon.

Több más vállalkozó barátommal együtt sokáig úgy gondolkodtam, hogy a vállalkozó számára az adózási / gazdasági / politikai környezet ugyanolyan megfoghatatlan és kiszámíthatatlan tényező, mint például az időjárás. Azonban ez a kép már egy kicsit árnyaltabb lett azóta: ugyan nem mi határozzuk meg ezeket a körülményeket, mégis a nagy törvényszerűségeket fel lehet ismerni (akár előre is), még akár fel is tudunk rá készülni: ha tél van, előbb-utóbb hideg is lesz (még ha hónapokig várat is magára); ha nyár van, előbb-utóbb hőség lesz (még ha előtte hónapokig esik is az eső).

Ugyanígy készülhetünk a gazdasági környezet változásaira is, ha ismerjük a szabályokat.

No erre (is) jó ez a könyv:

Almási Miklós: Hová tűnt az a rengeteg pénz?
(Válságkönyv)

"Ránk szakadt, és csak kapkodjuk a fejünket. A válság. Miért jött? Ezermilliárdok tűntek el - hová lett az a rengeteg pénz? Ezermilliárdokat öntenek a gazdaságba - semmi sem történik. Milliárdos világcégek csuknak be, tűnnek el; ami tegnap elképzelhetetlen volt, ma valóság. Történelmi méretű filmszakadás, százévente egyszer történik ilyen. És mindez a világ pénzügyi csúcsain, tudósok, világhírű nagymenők kezei között. Hogyan? Miért? Amerikai betegség? Akkor miért mi szenvedünk?

E könyvet azoknak szánom, akik a hírek mögé szeretnének nézni, akik unják a közhelyeket, a tudományos próza madárnyelvét, mégis keresnek valami fogódzót. Nekik, akik nem szakemberek, csak elszenvedői annak, amit a posztmodern gazdaság rájuk borított. Az újkapitalizmus természetrajzáról írok, kézikönyvet a pénz mai kultúrájáról - a forró ügyek körül táncolva."

Egyre többen viccelődnek a barátaim közül azzal, hogy így 40 év körül ez már a "B oldal" (a CD-n és MP3-on nevelkedett nemzedék ezt a kifejezést úgysem érti). Pedig ez a dolog egyáltalán nem vicces. Az ember életének a felét legalább leéli, mire egy kicsit fellélegezhet: van családom, van házam, van autóm. Jó esetben ezek a dolgok mind ki vannak már fizetve (tudom, a család megfizethetetlen, a kifejezés mindkét értelmében), és az ember elkezdhetne egy kicsit távolabbra nézni a mindennapi hajtásból.

Például elkezdhetnénk gondolkodni azon, mi lesz, amikor az intenzíven fekszünk magatehetetlenül egy infarktus után. És mi lesz azután. Szándékosan írtam azt, hogy "amikor", és nem azt, hogy "ha". Mert ne legyenek illúzióink: a stresszben töltött évek duplán számítanak. Édesapám szokta mondani, amikor a munkával töltött éjszakáimról hall: "Fiam, ne égesd két végéről a gyertyát! " Tegye fel a kezét az, akinek a fejében még soha nem suhantak át ehhez hasonló gondolatok.

Vannak dolgok, amelyeken nem tudunk változtatni. Amikor én informatikus mérnöknek tanultam, egyúttal vállaltam, hogy legtöbbször akkor fogok dolgozni, amikor a rendszerek felhasználóit nem zavarom, azaz ők éppen édesdeden alszanak, vagy hétvégén a családjukkal vidámparkoznak. Ha péknek tanultam volna, azt vállaltam volna, hogy minden hajnalban fogom sütni azokat a kenyereket, amelyek reggel az asztalodra kerülnek. Így abban a pillanatban, amikor vállalkozó vagy cégvezető lettél, vállaltad a felelősséget a vevőid és az alkalmazottaid felé. És ez a felelősség rengeteg odafigyeléssel, munkával, és természetesen stresszel jár.

Sajnos ezekre a "problémákra" én most nem tudok megoldást adni, hiszen ha tudnék, először magamon alkalmaznám. De rajta vagyok az ügyön :)
(türelem, mindjárt eljutunk a könyvekhez)

Három gyermekem van, három srác, akik szintén egyszer felelősek lesznek a saját családjukért. Sokszor elgondolkodtam azon, mi is lenne a gyermekeim öröksége.

• A cégünk?
  Hát, igazából nélkülem az az üzletág nem működne, amiből most éppen a fizetésemet kapom. Egy bölcs pénzügyi tanácsadó ismerősöm szerint nincs annál nagyobb üzleti katasztrófa, mint amikor egy céget örökölni kell. Persze fel lehet egy céget úgy építeni, hogy sokat érjen nélkülünk is, de nem egyszerű feladat, az biztos.
  
  
• A házunk?
  Bármennyire is imádunk itt lakni, nem biztos, hogy az élet úgy hozza, hogy ez lesz nekik az alkalmas hely. Különben is, nagyon remélem, mire nekünk már nem lesz szükségünk erre a házra, ők már jó eséllyel rég családot alapítottak és letelepedtek valahol.
  
  
• A pénzünk?
  Úgy gondolom, nem "kész" pénzt kell a gyerekekre hagyni, még csak nem is lakást / autót - hanem inkább tudást, tapasztalatot, hogy a terveiket viszonylag könnyen el tudják érni. Az még egyetlen embert nem tett nemesebbé, ha beleült a népi bölcsesség szerinti "kész p….. meleg máléba".

Közhelyeket félretéve, én 3 "szeretetet" hagynék inkább a gyermekeimre:

1. a család szeretetét
2. a tanulás szeretetét
3. a munka szeretetét

Azt vallom, ha ez a 3 dolog rendben van egy férfiember életében, nagy baj már nem lehet. Ezeket persze nem lehet beletenni egy ajándékdobozba, vagy egy bankszámlára, ezekért nagyon keményen meg kell dolgozni - jó példamutatással. Most a három dolog közül a tanulást emelném ki.

A munkában és az üzletben nincs jobb doppingszer, mint a könyvek szeretete. Ha szakember vagy, olvasással tudod bővíteni a szakmai tudásodat; ha vállalkozó vagy, a könyvekből átveheted mások tapasztalatát.

Személyes tapasztalat, milyen előnyökhöz juttatott engem az olvasás szeretete:

• mikor iskolába kerültem, már tudtam olvasni, ezért rendkívül gyorsan el tudtam végezni a feladatokat, nem kellett a magyarázatra várni.
  
  
• az első pár évben nagyon sok mesekönyvet olvastam, ezért a szókincsem segítségével sosem volt gondom a fogalmazási feladatokkal.
  
  
• kissrác koromban a gyerekkönyvtárat gyakorlatilag "kiolvastam", legalábbis az engem érdeklő témákban: űrkutatás / csillagászat, indiánkönyvek, regények - közülük Verne könyveit változtattam "salátásra". Vesd össze a bambulással, amit a mai gyerekek csinálnak a tévé előtt.
  
  
• a gimit gyakorlatilag végigbuliztam, végigzenéltem, csak azokkal a dolgokkal foglalkoztam, ami engem érdekelt. Minden másra ott volt a Mastercard az olvasás: soha nem tanultam otthon, mert a reggeli félórás buszozás tökéletesen elegendő volt bármilyen felkészüléshez. Ilyen olvasási gyakorlattal simán ki tudtam emelni a lényeget, csak gyorsan át kellett futnom az anyagot. És mivel az olvasás megedzette a memóriámat is, a tényszerű dolgok is gyorsan rögzültek: idegen szavak, képletek, évszámok stb.
  
  
• a főiskolán már nagyon gyorsan tudtam olvasni, így vizsgaidőszakokban néhány kávés / tonikos éjszaka elegendő volt mindennek a megtanulásához. Nem "gyorsolvasok" (jelentsen bármit is ez), hanem egyszerűen rendkívül gyorsan olvasok.

Nyilván Jókait nem ilyen módon kell olvasni, de egy újságot, szakmai könyvet simán lehet. Azt gondolom, hogy a "gyorsolvasást" nem egy tanfolyamon kell megtanulni, hanem még gyerekkorban. Utána persze lehet vért izzadni és küzdeni ilyen-olyan praktikákkal, még azt se mondom, hogy esélytelenül, de mennyivel egyszerűbb ezt gyerekkorban elsajátítani!

Mivel nagyon komoly cégeknek dolgozok, sokan gondolják rólam, hogy különlegesen tehetséges szakember vagyok. Pedig ez így nem igaz (bocsánat, ha valakiben összetört valami). Egyszerűen csak gyorsan tudok olvasni. Ha meg kell ismernem egy új rendszert, és ehhez el kell olvasni egy ezeroldalas dokumentációt, odaszánok jónéhány órát és megvan. Ha egy hibát keresek, pillanatok alatt átszaladom a naplófileokat, a Google találatait, a szakmai fórumokat, a gyártó támogatási oldalait. Amikor egy internetes szövegben szinte a scrollozás sebességével tudsz olvasni, az nem hátrány, ugye?

Olvasás, olvasás, minden ide vezethető vissza. És az olvasáshoz könyvek kellenek. Nem csak a könyvespolcon, hanem a kézben is. Könyvek a buszon, könyvek a vonaton, könyvek a szünetben, könyvek az ágyban, könyvek a mellékhelyiségen, könyvek a tévébambulás helyett, könyvek a videojátékok helyett.

Akarsz a gyermekeidnek valami igazán értékeset adni? Én mindössze néhány dolgot tudok, ami így meg tudná határozni az ember jövőjét, mint az olvasás és a könyvek szeretete.

Az előző blogbejegyzésben beharangozott Kawasaki könyvet venném megint elő, az egyik legfontosabb témát belőle.

A könyv egyébként megjelent magyarul is ("Elmés kezdés" címmel), de még a látszatát is el szeretném kerülni annak, hogy üzleti érdekekből írok könyvajánlókat, ezért csak egy Google keresést linkelek be a könyv ISBN számával.

Értékteremtő vállalkozás

Eszerint a fókuszban nem a pénztermelésnek kell lennie, hanem az értékteremtésnek. Kawasaki szerint a legjobb cégeket a következő három cél egyike köré építik:

1. emeld az élet minőségét: adj az embereknek egy módszert, hogy ügyesebbek / jobbak / gyorsabbak / erősebbek / okosabbak legyenek, vagy az életük könnyebb és élvezetesebb legyen.
    
2. javíts ki valami rosszat: ha látsz valami rendkívül rosszul működő dolgot körülötted, csináld meg sokkal jobban!
    
3. akadályozd meg valami jónak az elromlását: tipikusan a "világmegváltó" projektek tartoznak ide.

Ezek a pontok nyilván csak szükséges, de nem elégséges feltételei egy vállalkozás sikerre juttatásának, de mindenképpen egy jó kezdet.

Egyszer hallottam egy riportot Kawasakitól, aki elmesélte, hogy az általa személyesen meghallgatott néhány ezer induló vállalkozás közül összehasonlíthatatlanul nagyobb arányban lettek (anyagilag is) sikeresek azok, amelyek a fentiekre építkeztek. Aki pusztán a pénzre hajtott, idővel nem tudott őszintén kommunikálni az ügyfelei és munkatársai felé, akik így hamar elvesztették a lelkesedést.

Kawasaki elmondása alapján amikor a befektetők nézik az új cégek üzleti terveit, elsősorban nem a megtérülési rátákat és a látványos diagramokat nézik, hanem ezeket az alapelveket keresik. Ahol ez az alap szilárdan megvan, oda érdemes befektetni. Ha pedig a szakemberek csak ilyen vállalkozásokba teszik a pénzüket, mi miért tennénk máshová? 

Kérdés: milyen magyar illetve nemzetközi cégek lennének a legjobb minták a fenti alapelvekre, ahol tényleg tisztán "átjön" az üzenet?

Bónusz kérdés: van valakinek személyes tapasztalata azzal, hogy a fenti alapelvek mentén sikeres lett a saját vállalkozása?

Ismersz olyan vállalkozót, akinek érdekes lehet ez a téma? Ajánld neki a Vállalkozókönyvek Blogot és a Facebook oldalunkat.

Vállalkozói létem egyik meghatározó eseményéről fogok most írni: amikor is először hallottam Guy Kawasaki-t.

Jópár éve annak, hogy egy barátom ajánlására megnéztem egy rövid videót, ahol Guy Kawasaki egy vállalkozóknak szóló konferencián népszerűsítette a könyvét, a "The Art of the Start"-ot (Az indulás művészete). A videót a cikk alján belinkelem.

Ez a rendkívül frappáns előadás teljesen magával ragadott - rengetegszer megnéztem. Nem sokkal később a könyvet is megvettem, aminek az olvasása is rendkívüli élmény volt. Tényleg többszáz üzleti könyvet elolvastam, de számomra ennek még mindig nincs párja.

Tavaly, amikor Kawasaki készült a legújabb könyvére, az Enchanted-re (Elbűvölés), megkérte a blogja olvasóit, hogy küldjünk be olyan sztorikat, amikor valami vagy valaki elbűvölt minket. Természetesen én a "The Art of the Start"-ról írtam. Az az igazság, számítottam arra, hogy tetszeni fog Kawasakinak az írásom, de őszintén mondom, semmi számítás nem volt benne; tényleg ennyire lelkes vagyok, amikor erről a könyvről van szó. Ha a sok száz üzleti könyvemből egyetlenegyet kellene választanom, gondolkodás nélkül ez lenne a nyerő.

Így aztán bekerült ez a kis írás az Elbűvölés-be, és közben remekül ellevelezgettünk Kawasakival, aki egyébként rendkívül közvetlen és nagyon jó fej.

De ki ez a Guy Kawasaki?

A legfontosabb tudnivaló róla, hogy egy befektető társaság, a garage.com egyik tulajdonosa és vezetője, aki üzleti ötleteket hallgat százával és ezrével, és közülük választja ki azokat, akikben fantáziát lát. Ezért gondolom, hogy érdemes rá hallgatni, hiszen óriási gyakorlata és tapasztalata van egy üzleti ötlet megítélésében. (Mellesleg Kawasaki még dolgozott az Apple-nél is mint vezető szoftver-evangélista)

Miről is szól ez a könyv?

Egy jó vállalkozó csak úgy ontja magából a jobbnál jobb ötleteket, de általában a fiók sokkal gyorsabban telik meg velük, mint ahogy ürül. Néha viszont érdemes megállni, átlapozni ezeket az ötleteket, és csinálni velük valamit. Nálam ez általában az év eleje. Minden egyes ötlettel kapcsolatban van két kérdés, amire saját magunknak válaszolnunk kell:

1. 1. Megéri ezzel foglalkozni?
       
   2. Meg akarom / tudom csinálni?
       

1. 1. Honnan lesz pénzem?
       
   2. Kikből áll majd a csapat?
       
   3. Hogyan fogjak hozzá?
       

Ez gyakorlatilag egy mini üzleti terv vázlata, és lefogadom, hogy a magyar vállalkozások 1000 ötletéből 999-nek nincs kész üzleti terve. Még azoknak se, amelyek már élesben működnek.

Ez a könyv egy rendkívül élvezetes olvasmány minden kezdő és praktizáló vállalkozónak. Nincs benne semmi rizsa, semmi álszent duma, csak a tiszta tudás.

Valószínűleg fogok még a könyv egy-egy témájáról írni, de remélem kedvcsinálónak már ez is elég volt...

No nem azért, mert valami rosszat tudnék róluk mondani: hozzáértő, kedves emberek dolgoznak náluk, azonban valami különleges dologgal foglalkoznak: cégeket számolnak fel.

Tegnap náluk voltam egy informatikai rendszert megtervezni, és döbbenetes, hogy mennyi felszámolás van most folyamatban: mázsaszám a papírok mindenhol. Olyan nagy múltú és híres cégek mappáját láttam, hogy igencsak összeszorult a torkom a gazdasági élet hanyatlásának láttán.

Neveket nem fogok mondani, de tízből öt felszámolandó cég nevét biztosan mindenki ismeri. (most tekintsünk el a szántszándékkal bedöntött cégektől).

Sorra kapom a barátaimtól és az üzleti partnereinktől az áremelésről szóló értesítéseket, és ezekkel igazából nem tudunk mást csinálni, csak tudomásul vesszük. Azonban egyértelmű, hogy az áremelésen kívül mást is csinálni kell, különben nekünk is hamarosan lesz egy "mappánk" a felszámolónál...

Az előző blogbejegyzésemben található néhány ötlet, mit is lehet ilyenkor tenni.

Egy régi kedvencemet, egy üzletkötőknek szóló klasszikust vettem elő a héten:

Joe Girard - Hogyan adjunk el bármit bárkinek 

(How to $ell Anything to Anybody).

A szerző elméletileg a világ legjobb üzletkötője, 13000 autót adott el. Az életrajzáról kicsit bővebben itt:
http://en.wikipedia.org/wiki/Joe_Girard 

A mai apropó nem is igazából ez a teljesítmény maga, hanem a körülmények: egy gazdasági válság alatt milyen hozzáállással lehet kézzelfogható eredményt felmutatni.

Ugyan foglalkozásom szerint nem vagyok üzletkötő, azonban cégtulajdonosként az üzletkötés önként vállalt feladatom - jól felfogott érdekemben.

Ahogy a gazdasági helyzet és a vállalkozói körülmények egyre inkább ellehetetlenülnek, a vállalkozók kezdik a szokásos sírást - és ebből a körből magamat se vonom ki. Új cafeteria rendszer, javasolt kötelező béremelés, ÁFA visszautalás visszatartás, gyengülő forint: megannyi ok a sírásra. 

Ugyanakkor egy-egy ilyen, Girard életéhez hasonló beszámoló hallatán azért mindig megnyugszom egy kicsit: az élet ugyan kemény, de azért még van remény.

Jöjjenek a konkrétumok: az író hogyan élte túl élete legnehezebb időszakát, mit csinált, hogy túlélje a válságot:

1. lopott
   
   Ezt lehet, hogy sokan nem vallanák be, viszont Girard sráckorában bizony egyszer arra szorult, hogy jogtalanul elvegye a másét. Persze meg is lett az eredménye: elkapták, lecsukták, jól megverték. Saját bevallása szerint jó lecke volt a tisztességre és a becsületességre nézve, és onnantól kezdve "tiszta lett". Ismerősek valakinek az alábbi kifejezések a magyar vállalkozói kultúrában: adóelkerülés, megvesztegetés, fekete foglalkoztatás, sikkasztás? 
   
   
2. cipőt tisztított
   
   Amikor az ember eljut egy bizonyos szintre, előfordul, hogy egy bizonyos munka "büdös". Hülye vevők, már megint mit akartok? Néha cégvezetőként hasznos tanulmány egy-egy beosztott munkájába belekóstolni - egyrészt pillanatok alatt kiderül, ha valami nincs jól megszervezve, másrészt néha kell, hogy kellő alázattal viszonyuljunk a vevőkhöz és a partnerekhez; és ne csak az eredménykimutatásban találkozzunk a sikerrel.
   
   
3. trükköket tanult
   
   Elméletileg minden cipőtisztító ugyanúgy dolgozik. Elméletileg minden (azonos márkájú és típusú) autó egyforma. De ugyanez igaz számítógépre, telefonra, bármire. De mégis van különbség: a szerző elkezdett zsonglőrködni a cipőtisztító kefékkel - valaki elkergette, de a legtöbben borravalót adtak neki - sőt, legközelebb is hozzá mentek cipőt tiszíttatni.
   
   Nálunk ez így nézne ki:
   
   - extra kiszolgálás
   - vásárlási élmény
   - vásárlás utáni támogatás 
   
   Lehet, hogy valaki elkerget, de a legtöbben hajlandóak többet fizetni az extra kiszolgálásért. 
    
4. próbálkozott
   
   Ez tiszta matek: az emberek bizonyos százalékának van szüksége éppen arra, amit árulsz - legalábbis éppen akkor, amikor találkozol vele. A feladat egyszerű: minél több lehetséges vásárlóhoz kell eljutnod, és nekik az 1-2, 5 vagy éppen 10%-uk vásárolni fog. 
   
   Ez nem hit kérdése, nem tervezés kérdése, egyszerűen le kell ülni (vagy éppen felállni), és eljutni a lehetséges vásárlókhoz. Manapság sokkal több lehetőségünk van, mint Girard-nak volt: a személyes becsengetésen és a hideghíváson túl élhetünk az elektronikus csatornákkal is.
   
   Egyetlen dolog nem működik: a lustaság, ha meg sem próbálom. (jaj de nehéz és kegyetlen dolog ez)
    
5. tanult
   
   A szerző elszegődött segédként egy tapasztalt vállalkozó mellé, ahol remek gyakorlatot szerzett vezetésből, szervezésből és kivitelezésből. A legtöbb magyar vállalkozó azonban a maga elmondása szerint remek stratéga, kifogástalan menedzser, és tökéletes szakember. Nekünk nem kell segítség (nehogy már valaki megmondja, hogy lenne jó!) Ismerős valahonnan? :(
    
6. megetette a családját
   
   Ez a legfontosabb része a tervnek. Ezért vagyunk vállalkozók. Este otthon vár a család, várják a kenyeret és a túrórudit. Számítanak arra, hogy holnap is lesz a házban fűtés, víz és villany. Ha mégsem, akkor valamit nagyon rosszul csináltunk: a legfontosabb cél nem teljesült. 

Sok vállalkozónál már sajnos ez a tét. Ilyenkor érdemes elgondolkodni a fentieken: lopni nem lophatok, csalni nem csalhatok. Lehet, hogy most egy darabig cipőt kell tisztítanom, de azt a legjobban, legszebben, leglátványosabban fogom csinálni. Lehet, hogy a lustaságomat és hiúságomat kicsit félre kell tennem: próbálkozni fogok és megpróbálok társakat, tanácsadókat találni, vagy legalább egy kicsit nagyobbra nyitott szemmel járni, de a nap végén túl kell élnem - bárhogyan is - ezt a helyzetet.