Amikor a magas szintű célokat lebontod feladatokra, és szétosztod a munkatársak között, fontos arra figyelni, hogy a lista ne legyen nyomasztó. A feladatok listája olyan legyen, amit a munkatársak biztosan képesek elvégezni. Amíg a magas szintű célok hosszú távúak (tipikusan negyedév vagy még hosszabb időtáv), addig a feladatok egy hétre szólnak. 

A hét egy könnyen megfogható időtartam. Viszonylag könnyen tervezhető, hogy mi fér bele egy hétbe, ráadásul itt bejön a tipikus szabadság előtti effektus: általában szabadság előtt szervezettebbek és hatékonyabbak vagyuk. Heti szervezésnél minden hét ilyen.

A legfontosabb dolog a feladatok tervezésénél: ne azt írd le, hogy mit AKARSZ megcsinálni a héten, hanem hogy MIT FOGSZ.

Ez kulcsfontosságú, mert így a kollégák azt érzik, hogy reális elvárásokkal vagyunk feléjük. Esélyt adunk, hogy megvalósítsák az ígéreteiket. És a tervezett módon elvégzett munka sikere olyan örömteli élmény, ami jobb minden más motivációnál. Százszor jobb, mint a túlzott ígéretek alulteljesítésének keserű élménye.

A személyes tapasztalatom az, hogy még jobban motiválja a munkatársakat az, ha a saját feladataimat is beírom a közösbe. Sőt, igazából engem is motivál: ki akar beégni a munkatársai előtt? Erősíti az összetartozás érzését, kialakíthat egy egészséges versenyszellemet és belső megfelelési elvárást is.

Most láttuk, mi legyen a feladatok listájában, a következő rész arról fog szólni, hogyan kell összeállítani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.