A sci-fi tudománya szerint így nevezik, amikor az ember közvetlen kapcsolatba kerül más civilizáció lényeivel. Bár nagyon szeretem a sci-fi könyveket, most mégis inkább egy kis történelmi utazásra hívnám a kedves olvasót.

Nemrégiben néztem meg a "10 000 BC" című filmet, ami alapvetően nem aratott felhőtlen sikert a mozirajongók és kritikusok körében, mert állítólag se a történet, se a kivitelezés nem sikerült valami jól.

Mégis, van benne legalább egy gondolat, ami pontosan ide illik, egy vállalkozókönyves blogba.

A főhős egy őskori közösségben él, ahol teljesen kezdetleges eszközökkel tengetik életüket: vadásznak és gyűjtögetnek. Számukra nem létezik más világ, csak a szűk környezetük. Aztán egy szerencsétlen véletlen folytán kitágul számukra a világ: egy portyázó lovascsapatot követve eljutnak egy fejlett, az ókori Egyiptomra hasonlító civilizációhoz.

A film egyik csúcspontja, amikor a kőbaltás ősember letekint a völgybe, és látja az óriási piramisokat és az építéshez használt gépeket. Ez is harmadik típusú találkozás.

De ma sincs szükség UFO-ra ahhoz, hogy átéljük ezt az élményt - gondoljunk csak az Amazonas esőerdőiben élő törzsekre: sokan közülük ma is őskori körülmények között élnek. Amikor egy kisrepülőgép elrepül közvetlen felettük, vajon mit gondolhatnak? Számukra ez lehet, hogy drámaibb találkozás, mint ha egy jól képzett CIA titkosügynök találkozna egy valódi marslakóval.

De sajnos a mindennapokban is találkozhatunk ilyen elszigetelt "törzsekkel". Csak néhány közülük: TV-szennycsatorna törzs, Facebook-törzs, utcagyerek-törzs, kocsma-törzs...

Sokan közülük harmadik típusú találkozásnak élik meg, amikor egy civilizált élőlény megszólítja őket. Itt most egyáltalán nem felsőbbrendű érzéssel beszélek, hanem pusztán arról a tényről, hogy sokan mennyire hiábavaló és értéktelen dolgokra fecsérlik az életüket, miközben a lényeg elsikkad. Bent élnek az őserdőben, a túlélésért küzdve, miközben a "nagy hegyen túl" ott van a civilizáció, csak át kellene kelni a hegyen.

Persze ilyen blogbejegyzésekkel nem lehet megváltani a világot, de mi, könyvszerető emberek azért néhány dolgot tehetünk. Hiszem azt, hogy a könyvek alaposan felgyorsították a fejlett civilizáció elterjedését, és ráadásul mindenki számára elérhetővé tették (és teszik ma is) a civilizációs tudást.

Ezért:

1. Ajándékozzunk könyvet mindenkinek. Gyerekeknek mesekönyvet (ne bárgyú képeskönyvet), fiataloknak klasszikus regényt (ne divatos bestsellert), felnőtteknek szépirodalmat.
2. A kisebb gyerekeknek olvassunk mesét az agyatlan tévéműsorok helyett.
3. Ha van olyan ismerősünk, aki nem szeret olvasni, vigyük el egy baromi unalmas helyre, és adjunk a kezébe egy érdekes könyvet.

Ha pedig vállalkozók vagyunk, a beszállítóinknak és vevőinknek is kedveskedhetünk egy-egy üzleti könyvvel. Hihetetlen egyébként, hogy az átlag kisvállalkozó mennyire nem olvas üzleti könyveket. Csak gályázik éjjel-nappal, mindenféle átgondolás, tervezés, fejlesztés, tanulás nélkül. Ez egyszerűen barbárság.

Ha Ön olyan típus, aki szívesen tesz újévi fogadalmakat, akkor itt az ideje megfogadni, hogy a jövő évben legalább X üzleti könyvet el fog olvasni, sőt mi több, kijegyzetelni, saját cégére vonatkozóan.

A többiek pedig csak nyúljanak a könyvespolcra...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.