Egyre többen viccelődnek a barátaim közül azzal, hogy így 40 év körül ez már a "B oldal" (a CD-n és MP3-on nevelkedett nemzedék ezt a kifejezést úgysem érti). Pedig ez a dolog egyáltalán nem vicces. Az ember életének a felét legalább leéli, mire egy kicsit fellélegezhet: van családom, van házam, van autóm. Jó esetben ezek a dolgok mind ki vannak már fizetve (tudom, a család megfizethetetlen, a kifejezés mindkét értelmében), és az ember elkezdhetne egy kicsit távolabbra nézni a mindennapi hajtásból.

Például elkezdhetnénk gondolkodni azon, mi lesz, amikor az intenzíven fekszünk magatehetetlenül egy infarktus után. És mi lesz azután. Szándékosan írtam azt, hogy "amikor", és nem azt, hogy "ha". Mert ne legyenek illúzióink: a stresszben töltött évek duplán számítanak. Édesapám szokta mondani, amikor a munkával töltött éjszakáimról hall: "Fiam, ne égesd két végéről a gyertyát! " Tegye fel a kezét az, akinek a fejében még soha nem suhantak át ehhez hasonló gondolatok.

Vannak dolgok, amelyeken nem tudunk változtatni. Amikor én informatikus mérnöknek tanultam, egyúttal vállaltam, hogy legtöbbször akkor fogok dolgozni, amikor a rendszerek felhasználóit nem zavarom, azaz ők éppen édesdeden alszanak, vagy hétvégén a családjukkal vidámparkoznak. Ha péknek tanultam volna, azt vállaltam volna, hogy minden hajnalban fogom sütni azokat a kenyereket, amelyek reggel az asztalodra kerülnek. Így abban a pillanatban, amikor vállalkozó vagy cégvezető lettél, vállaltad a felelősséget a vevőid és az alkalmazottaid felé. És ez a felelősség rengeteg odafigyeléssel, munkával, és természetesen stresszel jár.

Sajnos ezekre a "problémákra" én most nem tudok megoldást adni, hiszen ha tudnék, először magamon alkalmaznám. De rajta vagyok az ügyön :)
(türelem, mindjárt eljutunk a könyvekhez)

Három gyermekem van, három srác, akik szintén egyszer felelősek lesznek a saját családjukért. Sokszor elgondolkodtam azon, mi is lenne a gyermekeim öröksége.

• A cégünk?
  Hát, igazából nélkülem az az üzletág nem működne, amiből most éppen a fizetésemet kapom. Egy bölcs pénzügyi tanácsadó ismerősöm szerint nincs annál nagyobb üzleti katasztrófa, mint amikor egy céget örökölni kell. Persze fel lehet egy céget úgy építeni, hogy sokat érjen nélkülünk is, de nem egyszerű feladat, az biztos.
  
  
• A házunk?
  Bármennyire is imádunk itt lakni, nem biztos, hogy az élet úgy hozza, hogy ez lesz nekik az alkalmas hely. Különben is, nagyon remélem, mire nekünk már nem lesz szükségünk erre a házra, ők már jó eséllyel rég családot alapítottak és letelepedtek valahol.
  
  
• A pénzünk?
  Úgy gondolom, nem "kész" pénzt kell a gyerekekre hagyni, még csak nem is lakást / autót - hanem inkább tudást, tapasztalatot, hogy a terveiket viszonylag könnyen el tudják érni. Az még egyetlen embert nem tett nemesebbé, ha beleült a népi bölcsesség szerinti "kész p….. meleg máléba".

Közhelyeket félretéve, én 3 "szeretetet" hagynék inkább a gyermekeimre:

1. a család szeretetét
2. a tanulás szeretetét
3. a munka szeretetét

Azt vallom, ha ez a 3 dolog rendben van egy férfiember életében, nagy baj már nem lehet. Ezeket persze nem lehet beletenni egy ajándékdobozba, vagy egy bankszámlára, ezekért nagyon keményen meg kell dolgozni - jó példamutatással. Most a három dolog közül a tanulást emelném ki.

A munkában és az üzletben nincs jobb doppingszer, mint a könyvek szeretete. Ha szakember vagy, olvasással tudod bővíteni a szakmai tudásodat; ha vállalkozó vagy, a könyvekből átveheted mások tapasztalatát.

Személyes tapasztalat, milyen előnyökhöz juttatott engem az olvasás szeretete:

• mikor iskolába kerültem, már tudtam olvasni, ezért rendkívül gyorsan el tudtam végezni a feladatokat, nem kellett a magyarázatra várni.
  
  
• az első pár évben nagyon sok mesekönyvet olvastam, ezért a szókincsem segítségével sosem volt gondom a fogalmazási feladatokkal.
  
  
• kissrác koromban a gyerekkönyvtárat gyakorlatilag "kiolvastam", legalábbis az engem érdeklő témákban: űrkutatás / csillagászat, indiánkönyvek, regények - közülük Verne könyveit változtattam "salátásra". Vesd össze a bambulással, amit a mai gyerekek csinálnak a tévé előtt.
  
  
• a gimit gyakorlatilag végigbuliztam, végigzenéltem, csak azokkal a dolgokkal foglalkoztam, ami engem érdekelt. Minden másra ott volt a Mastercard az olvasás: soha nem tanultam otthon, mert a reggeli félórás buszozás tökéletesen elegendő volt bármilyen felkészüléshez. Ilyen olvasási gyakorlattal simán ki tudtam emelni a lényeget, csak gyorsan át kellett futnom az anyagot. És mivel az olvasás megedzette a memóriámat is, a tényszerű dolgok is gyorsan rögzültek: idegen szavak, képletek, évszámok stb.
  
  
• a főiskolán már nagyon gyorsan tudtam olvasni, így vizsgaidőszakokban néhány kávés / tonikos éjszaka elegendő volt mindennek a megtanulásához. Nem "gyorsolvasok" (jelentsen bármit is ez), hanem egyszerűen rendkívül gyorsan olvasok.

Nyilván Jókait nem ilyen módon kell olvasni, de egy újságot, szakmai könyvet simán lehet. Azt gondolom, hogy a "gyorsolvasást" nem egy tanfolyamon kell megtanulni, hanem még gyerekkorban. Utána persze lehet vért izzadni és küzdeni ilyen-olyan praktikákkal, még azt se mondom, hogy esélytelenül, de mennyivel egyszerűbb ezt gyerekkorban elsajátítani!

Mivel nagyon komoly cégeknek dolgozok, sokan gondolják rólam, hogy különlegesen tehetséges szakember vagyok. Pedig ez így nem igaz (bocsánat, ha valakiben összetört valami). Egyszerűen csak gyorsan tudok olvasni. Ha meg kell ismernem egy új rendszert, és ehhez el kell olvasni egy ezeroldalas dokumentációt, odaszánok jónéhány órát és megvan. Ha egy hibát keresek, pillanatok alatt átszaladom a naplófileokat, a Google találatait, a szakmai fórumokat, a gyártó támogatási oldalait. Amikor egy internetes szövegben szinte a scrollozás sebességével tudsz olvasni, az nem hátrány, ugye?

Olvasás, olvasás, minden ide vezethető vissza. És az olvasáshoz könyvek kellenek. Nem csak a könyvespolcon, hanem a kézben is. Könyvek a buszon, könyvek a vonaton, könyvek a szünetben, könyvek az ágyban, könyvek a mellékhelyiségen, könyvek a tévébambulás helyett, könyvek a videojátékok helyett.

Akarsz a gyermekeidnek valami igazán értékeset adni? Én mindössze néhány dolgot tudok, ami így meg tudná határozni az ember jövőjét, mint az olvasás és a könyvek szeretete.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.