Ennek a könyvnek története van. Vendégségben voltunk kedves keresztlányunknál, én meg kiszúrtam ezt a könyvet a polcon. Levettem, belelapoztam. Innentől a következő dolgokra emlékszem az egész napból:

“Drágám, látogatóba jöttünk, nem olvasni!”

Újabb félóra múlva:

“Drágám, mégiscsak illetlenség, csak itt olvasol, nem szólsz senkihez egy szót sem!”

További egy óra múlva:

“Inkább kérd kölcsön ezt a könyvet, de most már legyél itt velünk!”

Nem kértem kölcsön. Ott helyben elolvastam, vállalva ezzel a családi megrovást is, de egyszerűen nem tudtam letenni. Ott és akkor eldöntöttem, hogy vállalkozó leszek, otthagyom az alkalmazotti létet (és fél év múlva tényleg meg is tettem).

Pedig így utólag a könyvben nincs semmi különleges (mai fejjel): tényszerűen leírják benne 100 ember meggazdagodásának történetét. Voltak közülük ügyeskedők, furfangosak. Voltak sokan előrelátóak, ha úgy tetszik, bölcsek. Még többen egyszerűen jókor voltak jó helyen. Néhányan pusztán rendkívül jók voltak a szakmájukban.

De egy valami közös volt bennük: mindannyian használták azt, amit kaptak; legyen az képzettség, adottság, örökség - nem tékozolták el a "tálentumot", nem hagyták, hogy más arassa le a babérokat.

Benned mi az igazán különleges? Gyorsan forognak a kerekek odafent? Hamar átlátod az összefüggéseket? Nyughatatlan ötletelő vagy? Szeretsz tanulni újat és még újabbat? Jó szervező vagy? Tudsz az emberekkel bánni? Vagy egyszerűen csak meglátod a jó lehetőségeket?

Ezt gondold át.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.